A kétezres években természetes volt, hogy akár filmekben, akár szórakoztató műsorokban együtt játszik Bajor Imre és Gálvölgyi János. Előbbi 2014-es, korai halála miatt erre sokáig nem adódott lehetőség, a művész úr lánya azonban színésznő lett és együtt játszhat édesapja korábbi egyik legjobb barátjával.
Szinte a saját gyermekeként szereti Gálvölgyi János, a nyolc éve elhunyt Bajor Imre lányát, Lilit. Az élet a munkában is összehozta őket, hiszen együtt játszanak a színpadon. A Rózsavölgyi Szalon Végszó című előadásában ugyanis kollégaként szórakoztatják a közönséget – írja a Blikk.
Különösen szívmelengető érzés ez Gálvölgyinek, hiszen gyerekkora óta ismeri jó barátja gyermekét, még együtt játszottak a családi ház szőnyegén, most pedig a világot jelentő deszkákon… A darab igazi közönségsiker és a neves színművész egyfajta pótatyai mentorként tekint a fiatal kollégára.
– Nagyon jó Lilivel együtt játszani. Amikor ő megszületett, akkor a nejemmel négykézláb mászkáltunk a szőnyegen vele és meséltünk neki és most pedig ott van mellettem a színpadon ezt az édes lány – sóhajtott a színész. – Csodálatos érzés, hogy ott van mellettem, hiszen szinte már akkor ismertem, amikor még meg sem született. Ezért szorosabb kapcsolat van köztünk, mint bárki mással, olyan cinkos összekacsintós. Persze a színpadon ő a kolléganőm, ott nincs barátság.
Így aztán a közönség soraiban ülők talán nem is sejtik, milyen szoros kapcsolat fűzi össze a két művészt.
– Egy kiöregedett színészt alakítok, aki már beteg is, nem tud játszani és kap maga mellé egy ápolónőt, őt alakítja Lili. Ez egyébként lassan az életben is stimmelni fog – nevetett Gálvölgyi János, akivel Az első influenszerek című műsor második évadának képernyőre kerülése alkalmából rendezett sajtóeseményen beszélgettek.
Gálvölgyi János szavait Bajor Lili is megerősítette: örömteli volt számára az újbóli találkozás édesapja egyik legjobb barátjával.
Lili nagyon értékeli Gálvölgyiben, hogy a próbafolyamat alatt nem Bajor Imre kislányaként, hanem egyenrangú kolléganőként kezelte őt.
– Sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy nem önálló egyéniség tekintenek rám, hanem rögtön apukámhoz hasonlítanak. Ez egyfelől teljesen természetes, de Jánosban az a jó, hogy egyszerre kezelt úgy, mint egy színésznőt, akivel a legtöbb jelenete van a darabban, és egyszerre úgy, mint apának a lányát. Nagyon örültem, hogy nemcsak arra fókuszáltunk, hogy mennyi közös, múltbéli szál van az életünkben, hanem működött a színésznői oldalam is mellette. Jánossal ezen próbafolyamat során már nem a lázadó, szomorú, gyászolós időszakomban találkoztam és dolgoztam együtt, hanem akkor, amikor már elfogadtam az édesapámmal történteket, és amikor már képes voltam örülni annak, hogy felidéztük a szép emlékeket – árulta el a színésznő.
